Legzöldebb völgyünk ölében

- Jó angyalok laktak ott -

Hajdan büszkén, büszke-szépen

Drága kastély ragyogott.

Földjén Gondolat királynak

Fölszökött!

Sohse lengtek szeráf-szárnyak

Gyönyörűbb torony fölött.

Ormain zászlók lobogtak,

Sárga, gőgös, víg-arany,

Mindez rég volt - tűnt koroknak

Távolaiban!

Ahány enyelgő játszi szellő

Ment arra át,

A dús, bokrétás bástya mellől

Mint szárnyas illat szállt tovább!

Lantzenére ott a vándor,

Ki e boldog völgybe jött,

Láthatta, hogy szellem táncol

A lángablakok mögött

Egy trón előtt, amelyen ülvén

Bíborbanszületett

Királyuk trónolt, ki körül fény

Árasztott méltó ünnepet.

És gyönggyel a kastély kapúja

S rubinnal rakva volt,

Melyen át egyre s egyre s újra

Édes visszhangok árja folyt

Szikrázva a terembe: - rájuk

Egy munka várt,

S egy öröm: örökké királyuk

Eszét zengni, a bölcs királyt.

De bú-ruhás átkok sereggel

Szállták meg a király honát:

Sirassuk őt! mert soha reggel

Nem süt már éjszakáin át!

S háza körül a halk dicsőség

Ma már csak oly-

Mód zengi őt, mint rege hősét,

Kit elhantolt a kor.

S csak rémes árnyak bálja, mellyet

A véres ablakokon át

Ma itt disszonáns zene mellett

Az utas kavarogni lát,

A sápadt ajtóból ma rémek

Folyója foly

Örökké, s hova azok érnek,

Van kacagás - de nincs mosoly.